Hosszú bejegyzés következik, de rendkívül tanulságos…készíts egy kis teát/kávét/harapnivalót és ülj neki:)
Gyerekkoromban nem kergettek az asztal körül…ahogy mondani szokás és nagyon is tudom milyen az, amikor pénzavar-pénzszűke áll be a családi költségvetésben…és most nagyon enyhén fogalmaztam! Megtanultam milyen amikor nincs, megtanultam, hogyan kell a semmiből (elő)teremteni a pénzt! Ha kellett kemény munkával, ha kellett leleményességgel, de becsületes eszközökkel.
Azt is megtanultam a saját és a környezetem példáin, hogy gyakran mondjuk azt, hogy nincs valamire pénzünk, nem engedhetjük meg magunknak, miközben belül kialakul az a bizonyos gyomorszorító vagy éppen torokszorító érzés…kinek melyik az ismerősebb. Tudom, hogy sokszor ez tényleg megalapozott, de arra is láttam már bőven példát, hogy azt hisszük, hogy nincs valamire pénzünk, közben pedig akár lehetne is.
Miért gondoljuk azt, hogy nincs pénzünk?
1. tényleg nincs (nem viccelek:)
2. úgy tűnik, hogy nincs, mert szétfolyik a pénz a hónap közepére
3. úgy tűnik, hogy van, de hónap végére mégis eltűnik
4. úgy tűnik, hogy nincs elég, de mégis mindenre kerül elegendő
De amikor konkrétan felteszem a kérdést, hogy mire mennyi van, mire mennyi megy el és mire nem jut elegendő…nos, alig akad valaki, aki konkrétumokban tudna válaszolni.
- Megszoktuk a panaszkodást vagy tényleg van rá okunk?
- Ha nem csak panaszkodunk, akkor miért nem jut elegendő mindenre, amit szeretnénk?
- Miért küzdünk adott esetben pénzügyi zavarokkal? Miért szűkölködünk?
- Miért van az, hogy az emberek többsége sosem elégedett azzal a pénzmennyiséggel, amennyi éppen van neki?
Pont ezek azok a kérdések, amelyek miatt személyes pénzkezelést és bőségteremtést fogunk tanítani az oktatási programban!
Sokszor tapasztalom azt is, hogy egy kis odafigyeléssel, átszervezéssel pénzt lehet teremteni - látszólag- a semmiből!
Mire gondolok?
Természetesen, nem arra a helyzetre, amikor nincs bevégteled, vagy mondjuk fele annyi a bevétel mint a kiadás, de azért itt is lehetne mit tenni…
Inkább arra az esetre gondolok, amikor úgy érzed, hogy valamire nincsen pénzed, valamit nem engedhetsz meg magadnak, de valahol belül érzed, hogy akár lehetne is, csak valahogy jönnek a prioritások, az aggodalmak és a félelmek, a mi lesz ha gondolatok.
Ezekben az esetekben “könnyebb” pénzt teremteni mint gondolnád.
Leírom én mit alkalmaztam nagyon sokáig.
Mint írtam sokszor volt úgy gyermekkoromban, hogy a rezsi és az alapvető élelmiszerek kifizetése után egyszerűen nem volt több pénzünk és a hó végének napjait igencsak számoltuk.
Mit csináltam ilyenkor gyerekként, ha valamit szerettem volna?
Azt amit az egyedülálló anyukám, csak gyerekmércével. Anya mindig megtalálta a módját, hogyan találjon a kellő pillanatban egy kis plusz-munkát, bedolgozást, másodállást, amiből végül mindig finanszírozni tudta a megélhetésünket. A helyes kérdést tette fel: mit tudok tenni azért, hogy meglegyen ami kell?
Ha kellett valami, akkor visszavittem az üvegeket, bőrből négyzeteket vágtam ki a varrónő nagymamámnak, vagy éppen pénztárcákat varrtunk közösen este anyával beszélgetés és szamovárban gőzölgő teavíz mellett.
Vagy mivel nagyon könnyen tanultam nyelveket, angol korrepetálást vállaltam (az első tanítványom 13 évesen volt:). Később persze már nyelvvizsga-felkészítéseket és komolyabb tanfolyamokat, akkor már végzett nyelvtanárként. De ha nem volt elég pénzünk, akkor nyári munkát kerestem, így dolgoztam fagyizóban vagy reklámújságokat is hordtam ki.
Amikor pedig vágytam egy írországi körutazásra, ráadásul egy olyan nyári terv kellős közepén, amikor eleve azt terveztem, hogy két hónapra Angliába megyek nyelvet tanulni, akkor megvolt az elérendő cél, megvolt hozzá a költségvetés és kiszámoltam, hogy mennyi idő alatt, mennyi óra tartásával, mennyi extra tolmácsolás és fordítás bevállalásával fogom tudni elérni azt, akkor is elértem a célomat. Szuper nyár volt!:)
De sorolhatnám még a nagyobb volumenű pénz(elő)teremtéseimet is, pl. amikor egy lakást akartam megvenni és a hiányzó összeget kellett nagyon rövid határidő alatt megkeresni vagy a vállalkozási álmom megvalósításához kellett egy hónap alatt előteremteni a pénzt.
Az egészet azért írom nektek le, mert azt szeretném, ha tudnátok, hogy ha megvan a cél és megvan a hozzáállásod is, akkor minden sikerülhet!
Tehát, amikor azt írjátok sokan, hogy még a pár ezer forintos költség is sok és tele vagytok anyagi gondokkal, akkor bennem mindig felötlik az, hogy nálam ott volt a fordulópont, amikor arra rájöttem, hogy a kérdés nem az, hogy miért nincsen és mennyi nincsen… hanem az, hogy hogyan tudom megszerezni azt a pénzt, ami egy bizonyos vágyott dolog eléréséhez kell!
Ha nincs pénzed valamire, például szeretnél jönni az oktatási programra, mert belül érzed, hogy nagyon is kellene magadon dolgoznod, és nagyon is eleged van már a pénzhiányból….akkor tedd fel magadnak a kérdést így:
Mit tehetek, hogy legyen pl. 4 800 forintom a ProAktív tagságra?
Adok neked néhány ötletet, hogyan lehet megoldani kreatívan egy ilyen kérdést:
1. Megnézed a havi költségvetésedet (már ha van ilyen:) és végigveszed, hol lehetne ennyit megspórolni?
Egy céltudatos középkorú nő esete, aki elérte amit akart:
Volt aki úgy jött el hozzám egy tanfolyamra, hogy már négy hónapja készült rá anyagilag, ő azt mondta, hogy megnézte milyen tartós élelmiszerek vannak otthon és azokból főzött, egy havi méregtelenítést tartott, kondibérlet helyett pedig a ligetben járt futni reggelente. A mobilját feltöltősre cseréltette és komolyan visszafogta a beszélgetéseit.
A lényeg, hogy égő vággyal akart valamit: és ez nem a pénz volt, hanem a tanfolyam! Arra gondolt, hogy amit ott tanulhat, az neki szükséges a továbblépéséhez. Megvolt a célja, és megkereste, hogyan érheti el.
2. Van úgy, hogy még ezer forint is sok és tényleg nem tudod kiadni egy bizonyos élethelyzetben. Ilyenkor is érdemes a fenti lépéseken keresztülmenni és lehet, hogy nem rögtön, de pár hónapon belül már “megengedheted magadnak a tanfolyamot”.
3. ha pedig végképp úgy érzed, hogy ez most lehetetlennek tűnő feladat a számodra, akkor sem szabad feladni amit akarsz!Ilyenkor a lecke arról szól, hogy mennyire vagy kreatív:)
Példa egy fiatal lányra, aki kezelésre járt hozzám és közben “dolgozott” nekem:
Volt egy huszonéves lány paciensem, aki azt mondta, hogy tudja, hogy én segíteni fogok tudni neki egy lelki gondjának a megoldásában a kineziológia módszerével. Viszont azt is tudta, hogy nem fogja tudni kifizetni az egyéni kezelések díját. Ellenben elég kreatív és megoldáscentrikus volt ahhoz, hogy feltegye nekem a kérdést: Nikol, mit tehetek érted? Mivel tudnék neked úgy segíteni, hogy cserébe elvállald az egyéni kezelésemet?
…és csodák-csodája találtunk olyan tevékenységet, amivel nagyon is tudta segíteni a munkámat. (asszisztensi munkát látott el, majd hoszteszkedett egy kiállításon a standunknál).
Tehát az igazi kérdések, amiket fel kell tegyél magadnak:
Eleged van-e már az életed azon területeidből, ahol minduntalan akadályozva vagy?
Akarsz-e fejlődni?
Akarod-e végre rendbe tenni a pénzügyeidet?
Akarod-e rendbe tenni az életedet és végre kiegyensúlyozott életet élni?
Akarod-e a változásokat az életedben?
Kész vagy-e megtenni az első lépéseket a változás útján?
Ha ezekre igen a válasz, akkor menj még tovább:
Kész vagy-e tenni azért, hogy a célod elérd?
Mit tehetsz, hogy elérd azt ami a célod eléréséhez szükséges? (és mint a példák is mutatták nem a pénz az elsődleges megoldás sokszor!)
***
Szóval és (tettel), gondold át mit tehetsz meg azért, hogy neked jobb legyen?